Versek-revis

kicsi emberke ballag iskolába
szomorú arcocskán szemeit kitárja.
miért kell most mennem mikor a nap vigad
miért kell tanulni, mikor játék is van.

labda és bicikli vár a kertünkben
oly sok szép titkot rejt piciny kézbe véve.
de az iskolában mogorva tanító
rádörren a gyermekre, késtél te csavargó.

fejét lehajtva besurran csendben
kókadozó virág olyan kicsi szentem.
előveszi lecke füzetjét,sóhajt egy nagyot majd
bánatát feledvén.

hiszen csak betűket róni a papirra
nem is olyan nehéz, ceruza ,radir van.
ha valami nem megy ,rögvest kitörli
maszatos az irka,de neki az semmi.

tanító megáll most mögötte
szígorú szemeit rája meresztette.
tudja kicsi ember itt a veszedelem
büntetés a vége újabb gyötrelem.

büntetés jár érte mert oly rendetlen
irkáján a toll most pöttyöt ejt szépen
hát tehet ő róla hogy ily rossz a munka
tanító pálcáját meglegyinti nyomban.

kicsurran a könnye,mert a körmös fáj most
arcocska elsápad ez égbe kiáltott.
makacsul felnéz a mérges tanárra
azért sem engedek,gondolja bátran.

hiába kérdezik nem szólal meg mégsem
sértett büszkesége akadályt vesz éppen.
jön az ellenőrző,béle egyes kerül,
haj de rossz vagy te édes kis tekergő.

vége az órának mindenki ,szaladgál
kicsi emberkénk, a sarokban bé áll.
majszolja almáját,mit a mama rakott
mamára gondolva könnye elapadott.

mit bánok én mindent,körmöst és egyebet
tanító mérgét,az egyeseket
hazamegyek a kicsiny kis szobámba.
molyos jő az arcra mert a mama vár ma.

Verselésben élni,verseket írni
nehéz? nem tudom....
Ki könnyen ír könnyen is él,
vagy fordítva..ez már önszorgalom.

A világot szépnek látni, mert hinni akarod
hogy jó minden nem bántanak sötét gondolatok
pedig csak ez maradt neked semmi más
törődj bele...a meséd egy folytatás.

mesélsz magadról,a papírnak
mert mást nem érdekel
magad vagy a búval,örömmel
s nem oszthatod meg senkivel.

szürke emberek ,szürke falak között
szürke gondolatok a könnyeid mögött
vágyódás minden mi szép volt valaha
akard a jót s tiéd a nap összes sugara.

vagy mégsem? csak érzékcsalódás az egész
de leírtad,s ez a tiéd itt már semmi vész
a papír elbír mindent ,ródd a sorokat
s ha egyszer olvassa valaki
talán emléked megmarad.